Mi is az az optikai jelenség, a drágakövek esetében? 1. Rész
Optikai, vagyis a látható fényhez kapcsolódó. Egyszerűen fogalmazva, ez a kifejezés azt írja le, ahogyan a fény kölcsönhatásba lép a drágakő kristályszerkezetével, annak zárványaival és/vagy belső szerkezetével, ami lényegében a fénynek a visszaverődése a drágakövekből.
Anélkül, hogy tudnánk róla, nap mint nap találkozunk ezekkel a jelenségekkel, legyen szó opálról, holdkőről, alexandritról vagy macskaszem krizoberilről. Hogy eligazodjunk ezek között az optikai jelenségek között, nézzük őket közelebbről.
Pleokroizmus
Ez az egyik leggyakoribb optikai jelenség a drágaköveknél, és arra utal, hogy egy drágakövet különböző színűnek látunk, attól függően, hogy milyen irányból nézzük.
Egyes drágaköveken két szín látható, ez a dikroizmus, ahol pedig három különböző színt is látunk annak a neve trikroizmus.
Néhány példa a dikroizmusra:
• ametiszt (szürke lila/vöröses vagy kékeslila);
• turmalin (azonos árnyalat, különböző tónus pl sötét és világos rózsaszín);
• rubin (vörös/narancsvörös);• akvamarin (színtelen vagy égszínkék/kék vagy zöld);
• smaragd (kékes zöld/sárgászöld);
• fűtött tanzanit (kék/ibolya); és
• peridot (zöld/sárgászöld).
Néhány példa a trikroizmusra:
• andalúzit (zöldes/sárgás/vörösbarna);
• iolit (ibolya kék/színtelen/sárga/barna);
• fűtetlen tanzanit (ibolya/kék/sárga/barna vagy fukszia); és
• kianit (sötétkék/ibolyakék/halványkék vagy színtelen)
Az izotróp (vagyis az anyag minden irányban ugyanazokkal a tulajdonságokkal bír) drágakövek ( pl. spinel, gránát, gyémánt stb.) nem rendelkeznek pleokroizmussal.
Csak az anizotróp (különböző irányokban, különböző tulajdonságokkal bíró anyagok) drágakövek ( pl. zafír, rubin, berill stb.) rendelkezhetnek ilyen optikai jelenséggel.
Irizálás, adulareszcencia és labradoreszcencia
A gemmológiában az irizálást, az adulareszcenciát és a labradoreszcenciát gyakran használják szinonímaként, de mindegyiknek megvan a maga egyedi szépsége.
Az irizálás ugyan sokban hasonlít az adulareszcenciához, de míg az utóbbi elsősorban kék vagy fehér fényt ad, addig az irizáló hatás a szivárvány minden színét megmutathatja a drágakő belsejében megfigyelhető tükröződésben. A színes csillogást a beeső fény változásától, és a drágakő mozgatásának módjától függően is lehet látni.
A drágakövek irizáló hatásának népszerű példái közé tartozik: a tűz achát, a gyöngy, a gyöngyház, az írisz achát és a szivárványos obszidián.
A holdkőben látható adulareszcencia egy, a drágakő belsejében megfigyelhető kék vagy fehér tükröződés. Az irizáláshoz hasonlóan, ez a kék vagy fehér optikai jelenség is a mozgás, és a beeső fény változásától függően látható.
Az irizáláshoz és az adulareszcenciához hasonlóan, a labradoreszcencia is (a labradoritban megfigyelhető) a fény visszaverődése egy drágakőben. Egyszerűen fogalmazva, mivel a labradorit és a holdkő ugyanabból a családból származnak ( földpátok), a gemmológiai közösség úgy döntött, hogy másképpen nevezi el a két drágakő optikai hatását.
Leggyakrabban a drágakőben megfigyelhető irizálást, adulareszcenciát és/vagy labradoreszcenciát, a fény visszaverődése és összeadódása okozza a kő belsejében lévő rétegeken. Például a labradoritban a labradoreszcenciát, a kalcium és a nátrium vékony rétegei okozzák, míg a tűz achátban a vékony vas-oxid rétegek okozzák a hatást.
A következő rész, ahol a macskaszem hatást, és az aszterizmust tárgyaljuk, itt található
A szerkesztett szöveg a Renigem® tulajdona.
Képek: GIA edu, Geology.com,