A drágakő ára, a 4C

A szín a drágakő leglátványosabb tulajdonsága, a tisztaság a belső zárványok láthatóságára utal, és igen fontos a drágakő ára 4C szempontjából. A csiszolás a drágakő formáját és fényvisszaverő képességét jelenti. A karát egyszerűen a drágakő súlyát jelzi. Ezek együttesen határozzák meg a drágakő szépségét, ritkaságát és értékét, biztosítva, hogy minden drágakő egyedi és különleges legyen. Nincs két egyforma drágakő!

A “karát” a kő súlyát méri, ahol 1 karát 0,2 grammnak felel meg. Bár a karát közvetlenül a súlyt jelzi, gyakran összetévesztik a mérettel, holott két azonos karátsúlyú drágakő is jelentősen eltérhet egymástól méretben, a sűrűségük miatt. Például egy gyémánt és egy zafír azonos karátsúly mellett is más méretű lehet, mivel a zafír sűrűbb anyag (természetesen ha azonos a csiszolásuk). A karátsúly nem lineárisan növeli a drágakő értékét, tehát egy nagyobb karátsúlyú kő nem csupán arányosan drágább, hanem exponenciálisan is, mivel a nagyobb kövek ritkábban fordulnak elő. Egy 2 karátos drágakő jóval értékesebb lehet, mint két darab egy karátos kő.

Például: az egyik mérőeszközön 0.35 ct nek jelzett súly lehet hogy egy másik eszköz 0.32 vagy 0.37 ct mutat. Ez nem csalás, nem hiba. Ez egyszerű méréstechnikai sajátosság, mert valójában nincs ilyen pontosságra szükség. A 0.35 ct = 0.07 gramm. A 0.32 ct = 0.064 gramm, a 0.37 ct = 0.074 gramm. Az eltérés 0.01 gramm eltérés. Tehát jelentéktelen. Az ékszervásárlók számára a karátsúly azért fontos, mert esztétikai kérdés is: egy nagyobb kő jobban feltűnhet egy ékszeren, míg egy kisebb kő finomabb, elegánsabb megjelenést biztosíthat. Végül a megfelelő karátsúly kiválasztása személyes ízlés és preferencia kérdése.

A színt mindig természetes fénynél, fehér lapon vizsgáljuk, és a drágakő táblájába nézve állapítjuk meg. Amennyiben mesterséges fényforrást használunk, akkor ügyelnünk kell arra hogy 5000-6500 Kelvin fokos színhőmérsékletű fényforrást használjunk, viszont ezt is csak fenntartással használjuk mert a ledes fényforrások nem tartalmazzák a teljes spektrumot. Színmegállapításnál a követ nem forgatjuk, csak belenézünk a táblájába, és az ott látható színt írjuk le, az alábbi paraméterek alapján: árnyalat, telítettség és tónus. Nézzük egyenként.

Nem jellemezhetőek a színek olyan “háziasszony” kifejezésekkel mint: türkizkék, lazac rózsaszín, magnólia stb. Ezek pontatlan, félreérthető kifejezések, használatuk kerülendő. Természetesen a színek az angol nevekből erednek és a certifikációban az angol megnevezés kezdőbetűje kerül be. Például: Piros = red= R, Zöld = green =G, Kékeslila = bluish violet =Bv.

A tónus skálája a nagyon világostól (10%) egészen a nagyon sötétig (90%) terjed, ahol a középtónus (50-60%) számít ideálisnak. Ez az a pont, ahol a szín a legtelítettebb és legélénkebb, így a drágakő szépsége a legjobban érvényesül. Az optimális tónus kiemeli a drágakő természetes ragyogását és fokozza annak vizuális vonzerejét, legyen az egy finom pasztell szín vagy egy mély, gazdag árnyalat. Nullától – tízig kerül osztályozásra.

A magas szaturációjú kövek erőteljes, mély színűek, míg az alacsony szaturációjú drágakövek színe halványabb, hideg árnyalatok esetén inkább szürkés, meleg árnyalatok estén barnás árnyalatokkal keveredik. A legértékesebb drágaköveknél a szín szaturációja élénk és telített, ami kihangsúlyozza a kő természetes szépségét. Az intenzív szaturáció különleges ragyogást kölcsönöz a drágakőnek, ami egyedi és vonzó megjelenést biztosít. Értékét egytől-hatig terjedő skálán osztályozzuk, ahol az 1 a szürke/barna, míg a 6 pedig az élénk, úgynevezett vivid színtelítettséget jelöli.

Ez csak a természet alkotta drágakövek sajátossága. Amikor tehát a drágakő tisztaságát vizsgáljuk, mindig tartsuk szem előtt, hogy a zárványokra, foltokra, ne hibaként, hanem különlegességként tekintsünk.

Minden színes drágakő egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik. Nem jelenthető ki általánosan, hogy egy-egy drágakő szebb és értékesebb attól, ha teljesen tiszta. Gyakorlott szem szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy egy drágakőnek javítja vagy rontja, az általános megjelenését a zárványok jelenléte. Ezt minden esetben egyedileg kell elbírálnunk. A drágakövekben látható képletek ugyanis egyedi azonosítók, mindegyik más, és ez különlegességet, megismételhetetlenséget ad az adott drágakőnek. Egy szintetikus kő soha nem lehet egyedi, és különleges.

Ezek a kő külső felületén található hibák, amelyek lehetnek karcolások, repedések vagy sérülések. A felszíni hibák észrevehetőbbek és jobban befolyásolhatják a kő esztétikai értékét, különösen, ha központi helyen vannak. Az ilyen hibák csökkenthetik a drágakő fényvisszaverését, és ezáltal kevésbé vonzóvá tehetik.

A zárványok apró anyagdarabok, kristályok, folyadékok vagy gázok, amelyek a kő képződése során kerültek bele. Ezek lehetnek belső repedések, kristályos zárványok, vagy akár más ásványok is, amelyek a drágakő szerkezetébe záródtak. Bár a gyémántok esetében a hibák csökkenthetik az értéket, sok színes drágakőnél a zárványok jelenléte természetes, és bizonyos esetekben karaktert is adhat a kőnek. Például a smaragdok esetében a zárványok (melyeket néha „jardin”-nak, vagyis kertecske-szerű zárványoknak hívnak) gyakran elfogadottak és természetesek.

Ebbe a csoportba tartozik például az akvamarin, a sárga és a zöld krizoberil, heliodor, morganit, kvarcok közül a füstkvarc, spodumen, tanzanit, zöld turmalin és a kék cirkon. Az 1. típusú drágaköveknél a tisztaság fontos tényező, és a hibák hiánya jelentősen növelheti az értéküket.

Ide tartozik például: alexandrit, az összes korundum (zafír és rubin), az összes gránát, iolit, peridot, kvarcok közül ametiszt, citrin, ametrin, az összes spinel, az összes turmalin (kivéve a zöld, a piros, és dinnye), az összes cirkon (kivéve, a kék és a színtelen). A tisztaság fontos tényező lehet, de a kisebb hibák még elfogadhatóak és nem befolyásolják jelentősen a kő piaci értékét.

A legismertebb példa erre a smaragd, amelynél a zárványok megléte általános és elfogadott, továbbá a turmalinok közül a piros, és a dinnye. Bár ezek a kövek általában több zárványt tartalmaznak, értéküket elsősorban a színük határozza meg, nem pedig a tisztaságuk. A smaragdoknál a tisztaságra alkalmazott kezelés is gyakori, ahol olajozást vagy gyantával való feltöltést alkalmaznak a repedések eltüntetésére.

A legtöbb vásárló a kő színének mélysége és intenzitása alapján választ, így a tisztaság másodlagos tényező. Azonban egy kő tisztasága nagyban befolyásolja a fényvisszaverést, és ezáltal a kő ragyogását. Az élénk színű, átlátható és kevés zárványt tartalmazó kövek a legkeresettebbek és legértékesebbek.

Ezen a kezelések közé tartozik a repedések olajjal vagy gyantával való kitöltése, amely segít eltüntetni a belső hibákat és növeli a kő átláthatóságát. Ezeket a kezeléseket a gemmológiai tanúsítványban mindig fel kell tüntetni, mivel befolyásolják a kő értékét.

A csiszolás befolyásolja a drágakő ragyogását, tűzét és fényvisszaverő képességét. Még egy kiváló minőségű, nagy karátsúlyú drágakő is elveszítheti szépségét, ha nem megfelelően csiszolják. Az ideális csiszolás arányos formát, precíz szögeket és sima felületeket hoz létre, amelyek maximalizálják a drágakő természetes szépségét. Ez lehetővé teszi, hogy a drágakő a fényt optimálisan törje meg, fokozva a színét és ragyogását. A rossz/gyenge csiszolás viszont rontja a drágakő fényét és vizuális hatását, csökkentve annak értékét.

A csiszolás tehát nemcsak esztétikai, hanem pénzügyi szempontból is meghatározó: egy jó csiszolás jelentősen növeli a drágakő összértékét.

Ez jó általánosítás, de mégis általánosítás. Ez nagyrészt a gyémánt értékeihez van rögzítve. Sohasem lehet elégszer hangsúlyozni a gyémánt egy anyag. A színes drágakövek egy halmaz, sokféle anyaggal. A színes drágakövek arányának vizsgálatakor azt kell vizsgálni hogy a drágakő összességében “működik-e”. A korona, a pavilon és a rundiszt is egy rendszer része, arányainak megváltoztatása kihatással van a drágakő tüzére és összmegjelenésére. Röviden nem lehet 1/3, 2/3- os arányt felállítani.

De egy jó értékelés mindig figyelembe veszi magát a teljes drágakövet. A színes drágakő vizsgálójának tudnia kell, hogy a drágakőcsiszolás lehetséges arányait tágabban kell értelmeznie. Fel kell ismernie, hogy a tábla szélessége és a drágakő átmérőjének aránya változhat, és nem minden kőnél azonos, nem rögzíthető.

Így lehet: kerek, ovális, négyzet, téglalap, háromszög, párna stb. A valós 3D megjelenését, csiszolási típusnak-nak nevezzük. Tehát a gyémántokon legtöbbet alkalmazott, legismertebb csiszolás a standart brilliant, ez sokszor önmagában megadja a formáját is, kerek. De hibás önmagában az a kifejezés hogy briliáns, ugyanis a briliáns teljesen mást jelent. Ezt sajnos csak azok tudják, akik ismerik a csiszolásokat. A formák figyelembevételekor annak szabályosságát értékeljük például: kereknél menyire szabályosan kerek. Két számmal kell egy kerek drágakő méretét is megadni, de figyelembe kell venni a mérésekkor hogy a rundisz is fazettált-e. Ha igen akkor a drágakő legnagyobb és legkisebb méretét jelenti, nem pedig a kerekségét. Ha a rundiszt nem fazettált akkor a kerekséget adjak meg (ha megadják).

Annak ellenére hogy a méret megadását két tizedesig kell megadni, köztudott hogy a drágakőiparban használatos eszközök nem alkalmasak a század pontos mérésre, továbbá teljesen felesleges is. A szabálytalan kerekség, a natív, keleti csiszolásokon szembeötlő, mivel a keleti csiszolásnál nem a szabályosságra, nem a drágakő szépségére összpontosítanak, hanem a drágakő súlyának minél nagyobb mértékű megtartására. Tehát lehet, hogy valamivel nagyobb a kész drágakő, viszont a csiszolása szabálytalan, aránytalan, pontatlan lesz.