A drágakő kezelések kapcsán, gyakran felmerülő téma, hogy egy adott drágakövet kezelnek-e vagy sem? Bizonyos értelemben az összes drágakő alapanyagot, meg kell, hogy változtassák, miután megtalálták a földben, hogy felkészítsék őket az ékszergyártásra. Ezért csiszoljuk, és polírozzuk a nyersanyagokat, és készítünk belőlük drágakövet. Ezek a tevékenységek azonban, már a kezdetektől fogva, a drágakövek gyártásánál alkalmazott rutin eljárások. A hagyományos csiszoláson és polírozáson túl azonban a drágaköveket lehet úgy is kezelni, hogy megváltozzon a színük vagy tisztaságuk. Ennek bemutatására indítunk egy rövid sorozatot.
Ezek a kezelések azonban, amellett, hogy javítják a drágakövek megjelenését, bizonyos esetekben csökkenthetik a drágakő tartósságát is. Mivel ezek a kezelések nem mindig láthatóak a gyakorlatlan szem számára, és néha még a szakértők számára is nehéz felismerni őket, szükséges és törvényileg kötelező, hogy bárki, aki drágaköveket árusít (beleértve a fogyasztók közötti kereskedelmet is), közölje az esetleges kezelési eljárást.
További kihívást jelent, hogy a kezelések lehetnek tartósak, hosszan tartóak vagy ideiglenesek is, a normál ékszerhasználat mellett. A kezelt drágakövek különös gondoskodást igényelhetnek tulajdonosuktól.
Drágakő kezelések jogi szabályozás
Az Egyesült Államokban például, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság fogyasztóvédelmi irányelveket hozott létre, amelyek felvázolják a kezelésre vonatkozó tájékoztatás és a különleges gondozási követelmények szükségességét.
Emellett, számos szakmai szervezet is, mint például az American Gem Trade Association (AGTA), a Nemzetközi Színes Drágakő Szövetség (ICA), vagy a The World Jewellery Confederation (CIBJO), konkrét irányelveket fogalmaz meg, a drágakövek kezelésének közzétételére vonatkozóan, amelyeket tagjaiknak követniük kell.
Kezelések
A következőkben olyan kifejezéseket fogok bemutatni, amelyekkel a drágakőkezelés nómenklatúrájában, és a drágakövek vásárlásakor találkozhatunk.
Tudni kell, hogy a drágakövek kezelését folyamatosan változtatják és finomítják, újabb és újabb eljárások jelennek meg, és ezeknek az új kezeléseknek a kimutatása, folyamatosan a gemmológiai kutatások része.
A következőkben rövid leírást adunk a kezelési folyamatokról, néhány drágakőről, amelyeknél az eljárást alkalmazzák, mennyire könnyű vagy nehéz a kezelést egy képzett gemmológus számára észlelni, milyen gyakran találkozhatunk a kezelt drágakővel az ékszerkereskedelemben, és mennyire tartós az adott kezelési eljárás.
FEHÉRÍTÉS
Vegyi anyaggal (általában savakkal) kezelés, amelyet egy porózus drágakő egy összetevőjének, vagy teljes színének megváltoztatására/csökkentésére használnak. Egyes drágaköveket fehérítenek, majd befestenek, ami a „kombinált kezelés” egy formája.
1. A leggyakrabban előforduló fehérített drágakövek a következők:
Jadeit jade A jadeitet gyakran savval fehérítik, hogy eltávolítsák a nem kívánt barna árnyalatot az anyagból. A jáde fehérítése általában egy kétlépéses folyamat: mivel a savas fehérítés hatására az anyag enyhén porózussá válik, megnyílik, vagy törésekre hajlamossá válik, ezt követően polimer impregnálással kezelik, hogy kitöltsék ezeket a nyitott részeket, ezáltal jobb általános megjelenést biztosítsanak a drágaköveknek.
Gyöngyök Minden gyöngyfajtát rutinszerűen fehérítenek hidrogén-peroxiddal, hogy világosabbá és egyenletesebbé tegyék a színüket.
Egyéb anyagok Egyes korall-, kalcedon- és tigrisszem-kvarcokat fehéríthetik, színük halványítása érdekében.
2. Kimutathatóság A fehérítést, mint egylépéses folyamatot a legtöbb esetben gyakorlatilag lehetetlen kimutatni. A második lépést, a polimer vegyületekkel való impregnálást egy képzett gemmológiai laboratórium könnyen kimutatja mikroszkóppal, és egyéb analitikai eszközökkel.
3. A kereskedelemben Gyakran előfordul gyöngyben és jadeitben.
4. Tartóssági tényezők A savas fehérítés, a legtöbb anyag szerkezetét tönkreteszi, így önálló kezelésként az anyagok sérülékenyekké, törékennyé válnak általa. A legtöbb fehérítést impregnálás követi, a tartósság javítása és az érzékelt szín megerősítésének érdekében.
5. Különleges gondozási követelmények A fehérített drágakövek általában törékenyebbek, és sokkal porózusabbak lehetnek, ezáltal jobban felszívják az izzadságot, faggyút és más folyadékokat pl: testápolók, krémek, parfümök stb. Javasoljuk, hogy a gyöngyöket puha, száraz környezetben tartsa, hogy elkerülje a felület károsodását (például: ne közvetlenül a bőrön, hanem a ruhán viseljük) .
FELÜLETKEZELÉS
A drágakő felületi megjelenésének megváltoztatása színezőanyaggal, például festékkel. Ez kerülhet a drágakövek hátsó felületére, vagy a drágakő felületének egészére, vagy csak egy részére bevonatként.
1. A leggyakrabban előforduló bevonatos drágakövek a következők:
Gyémántok A gyémántokon néha, vékony festék filmréteg bevonatot használnak a színük megváltoztatására. A bevonatok használhatják a gyémánt övfelülete mentén (rundiszt), aminek következtében a felhasznált filmréteg színe befolyásolja a gyémánt megjelenést. A korszerűbb bevonási módszerek már, nem festék, hanem fémoxid filmrétegeket használnak.
Tanzanit Ritkán de előfordulhat, hogy a tanzanitokat bevonják, hogy javítsák kék-lila színük intenzitását.
Topáz Egyes színtelen topázokat fémoxidokkal vonnak be, hogy különféle színek megjelenését keltsék pl: mystic topaz. A múltban az ilyen kezeléseket gyakran úgy írták le, mint egy vegyi anyag „diffúzióját” a drágakőben, de ez téves elnevezés volt, mivel a legtöbb esetben a hozzáadott szín a drágakő felületére korlátozódott csak, nem épült be az anyagba.
Gyöngyök Állítólag egyes gyöngyöket színtelen kemény bevonattal kezelték a tartósságuk javítása érdekében.
Kvarc Alkalmanként a kvarcokat fémoxidokkal vonják be, hogy a természetes kvarcban ritkán látható színeket hozzanak létre (aura kvarc).
2. Tartóssági tényezők
Mivel ezek a vékony filmrétegek puhábbak, esetleg nem tapadnak jól az alatta lévő drágakőhöz, ezért bármilyen felületi bevonat hajlamos a karcolódásra, különösen a fazettaéleken és a csomópontok mentén. Ügyelni kell arra, hogy semmilyen kemény vagy súroló hatású tárgy ne érintkezzen bevonatos drágakővel.
3. Kimutathatóság:
Amint felmerül a gyanú, a kezelést egy képzett gemmológus könnyen azonosítja, kivéve, ha a bevonóanyag színtelen, és a tartósság javítása érdekében hozzáadták.
4. A kereskedelemben
Alkalmanként néhány drágakőnél találkozhatunk vele.
5. Különleges gondozási követelmények
Amikor nem viselik, a bevont drágakő anyagokat puha csomagolásban, és száraz környezetben kell tartani.
Felhasznált források: GIA.com, IGS.com
Fotó:Pixabay
Instagram oldalunk itt található.https://www.instagram.com/renigemofficial/
Folytatása következik, a második rész itt található.