A nagy gyémánt átverés!

A gyémántot is kezelik? Nem az aminek látszik?

Mondhatjuk így, kezelik, méghozzá nagyon változatos formában. Mivel világszerte ebből a drágakőből adják el a legtöbbet (hála a de Beers hatékony reklámkampányának, de erről majd írok egy másik bejegyzésben) logikusan itt fordul elő a legtöbb kezelés is. Lássuk mit is veszünk a pénzünkért?

De miért kell a gyémántot kezelni?

A válasz, mint eddig, azért, hogy mégjobban eladható legyen. Szebb, csillogóbb, tisztább, fehérebb vagy színesebb, és hogy minél inkább hasonlítson a tökéletesen tiszta és átlátszó természetes, kezeletlen gyémántokhoz, ezek ugyanis a legdrágábbak, a gyémántok között.

Hogyan és mivel?

Két okból kezelhetnek egy-egy gyémántot. Vagy azért hogy tisztább legyen, tehát eltávolítják belőle a zárványokat, repedéseket, vagy pedig azért, hogy javítsák (fehérítsék) a színét.

Tisztaság javító kezelések:

1. A lézeres fúrás: itt mikroszkopikus méretű lézersugárral csatornácskát égetnek a gyémántba, ezzel elérve a zárványt. Ha kész a csatorna, akkor kénsavba áztatják a gyémántot, és az így a gyémánt belsejébe jutó kénsav, feloldja vagy színteleníti a zárványt, ezzel tisztítva a követ.

   

2. A másik módszer a feltöltés: ebben az esetben a lézeres fúrás után, üvegszerű anyagot juttatnak a gyémánt belsejébe, feltöltve ezzel a kis repedéseket, így javítva a kő esztétikáját. Gyakran a lézeres fúrás és a savkezelés után alkalmazzák az üvegfeltöltést, ezt nevezik Yehuda folyamatnak (feltalálója után). A technológia fejlődésével, ma már egyre inkább a szilikon alapú töltőanyagok veszik át az üveg alapú anyagok helyét. Hallani egészen elképesztő történeteket arról, hogy az így feltöltött gyémántból, foglaláskor, hő hatására kifolyt a szilikon.

   

Szakmai ajánlás szerint mindig fel kell tüntetni egy-egy gyémánt kezelési módját, de vannak kétségek azzal kapcsolatban, hogy mennyire tartják be a kereskedők ezt az ajánlást. Pedig nagyon nem mindegy, hogy természetes, kezeletlen karát áron vásároljuk meg, az adott esetben rossz minőségű, kezelt gyémántot. Súlyos zsebbe vágó kérdés ez.

Színjavító kezelések:

Itt három típust különböztethetünk meg, plusz egyet a fekete gyémántok esetében:

1. Besugárzás: Nagy energiájú részecskékkel sugározzák a gyémántot, ennek hatására kristályrácsuk megváltozik. Általában kék, zöld, néhány esetben sárga, rózsaszín színváltozás érhető el, ha a besugárzás után a gyémántokat hevítik is. De vannak csak besugárzott, de nem hevített kövek is, itt a besugárzás során keletkező hő okozza a szín változását. Stabil kezelés, nem rontja a kő minőségét, nem fedi el az esetleges hibákat.
2. Bevonat: Ultravékony filmréteget vonnak a gyémánt felszínére, így változtatják meg a színt. Sárgás kő esetében kék filmréteggel vonják be a kő pavilonját (alsó részét) így a kék szín kioltja a sárgás tónust. Ezek műanyag alapú filmbevonatok. Egy másik eljárás a gyémánt tejes felületének szintetikus gyémánttal való bevonása. Ezek nem stabil kezelések, bár az utóbbi időben igyekeznek egyre ellenállóbb filmréteget készíteni, de az elhasználódás, és a mechanikai sérülések hatására ez a réteg könnyen kopik, sérül, és ez mikroszkóp alatt igen jól látható.
3. Nagy nyomáson és magas hőmérsékleten kezelt, úgynevezett HPHT (high pressure high temperature) gyémántok: Itt a gyémántképződés folyamatát folytatják tovább, laboratóriumi körülmények között. Arról van szó, hogy nagy nyomáson, magas hőmérsékleten és egy bonyolult kémiai folyamaton keresztül, „érlelik” tovább, a nem teljesen megfelelő színű gyémántot, így tökéletesítik ( a barnás, sárgás szín, fehér lesz). Stabil kezelési mód, de az ilyen kezelésen átesett kövek „elvileg” nem adhatóak el természetesként, minden esetben fel kell tüntetni ezt a beavatkozást, hiszen ezek valójában nem teljesen természetes gyémántok!

   

Viszont jogosan élhetünk a gyanúval, hogy ez korántsincs így.

+1. Grafitkezelés: Az alacsony minőségű, szennyezett gyémántokat vákuumban, magas hőmérsékleten kezelik, ekkor a repedések, zárványok mentén grafitréteg képződik, így hozzák létre a fekete gyémántot. A ma forgalomban lévő fekete gyémántok nagyrésze, ezzel a technológiával készül. Spektroszkópiai módszerekkel felderíthető ez a beavatkozás.

A 21.században, a technológiai fejlődéssel, a gyémánt kezelések módszerei is egyre kifinomultabbá válnak, megnehezítve ezzel a vásárlók, és a szakértők dolgát egyaránt. Elmondhatjuk tehát, hogy a természetes, kezeletlen gyémántokhoz hozzájutni, nem azért nehéz, mert ritka (ugyanis egyáltalán nem ritka drágakő a gyémánt), hanem azért mert a kezelések általános gyakorlattá váltak. Ami egészen addig etikusnak tekinthető, ameddig erről a vásárlót is korrekten tájékoztatják.

Összefoglalásul : a legdrágább és egyben legszebb gyémántok, mindig a természetes kövek közül kerülnek ki. A különböző kezelésekkel megpróbálják utánozni ezt a szépséget, ami önmagában nem baj. A baj csak akkor következik be, ha gátlástalan kereskedők, természetes gyémántnak álcázzák, a valójában kezelt drágaköveket. És hogy ez miért baj? Mert ugyan ki akarna gyémánt árat fizetni az üvegért vagy a szilikonért?