Miért és hogyan jöttek létre a szintetikus drágakövek?
Hogy kezdődött a szintetikus drágakövek karrierje? Mióta ismerjük a drágaköveket, azóta vágyunk rájuk, viszont ritkaságuk miatt csak korlátozottan érhetőek el, és meglehetősen drágák. Igény viszont volt arra, hogy nagyobb mennyiségben és olcsóbban is hozzáférhetőek legyenek. Nem mellesleg néhány fiziológiai tulajdonságuk okán (hővezető képesség, piezo elektromos képesség) az ipar is szerette volna nagyobb mértékben felhasználni őket.
Milyen drágakövet válassz az ékszereidbe, itt erről olvashatsz.
Mindezek miatt, a laboratóriumok elkezdtek szintetikus drágaköveket előállítani. Igenám csakhogy, az iparnak nem volt szüksége olyan mennyiségben a szintetikus drágakövekre, amennyit elő tudtak állítani, ezért az ékszergyártók felé fordultak.
De mi is a gond a szintetikus drágakövekkel?
Egyetlen nagy probléma van velük, az, ha megpróbálják természetesként eladni őket.
A természetes drágakövek értékét szépségük, és ritkaságuk adja. A szintetikus kövek tulajdonságaikat tekintve majdnem megegyeznek a természetes drágakövekével, szépségben is közelíthetnek, de egyáltalán nem ritkák, sőt, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben előállíthatók, így az áruk is ennek megfelelően sokkal-sokkal alacsonyabb mint természetes társaiké. Arról nem is beszélve, hogy a természetesként vásárolt szintetikus drágaköves gyűrű, filléreket fog érni később. Míg a valódi drágaköves ékszer, örökké megőrzi az értékét. Kicsit olyan ez, mint a vitaminok esete. A gyárban előállított vitamin tabletta, sosem lesz olyan hatású, mintha mindennap valódi gyümölcsöt és zöldséget eszük.
De mi a különbség?
Elsősorban az, hogy laboratóriumban készül, tehát nem ritka és bármikor előállítható. Nevezik laboratóriumban előállítottnak, ember által készítettnek, mesterségesnek, szintetikusnak, marketingesebb nyelven: növeszetett, tenyésztett drágakőnek.
A legnagyobb mértékben előállított mesterséges drágakő a gyémánt, de a zafír, a rubin, a smaragd sem kivétel. És ne legyenek illúzióink, a ma fellelhető drágakövek legnagyobb részét már mesterségesen is elő tudják állítani.
Olcsóbbságuk miatt igény van rájuk, ezzel nincs is probléma, hiszen nem mindenki engedhet meg magának valódi drágaköves ékszert. Felhasználásukat törvények nem tiltják, egy valami azonban fontos, mindig tájékoztatni kell a vásárlót arról, hogy az általa megvásárolni kívánt ékszer nem valódi, hanem mesterséges/szintetikus drágakövet tartalmaz.
Gátlástalan, „jobb” esetben tudatlan, kereskedők viszont természetes drágakövekként értékesítik ezeket. Így jutva nagyobb haszonhoz, és így veszítve el a vevők bizalmát.
Lássuk őket közelebbről
Érdekesség, hogy például a szintetikus rubint olyan nagy mennyiségben állítják elő, főleg kínai és tájföldi gyárakban, hogy a karátonkénti áruk pár cent körül van. Szemben a természetes rubin karátonkénti ötezer dolláros (!) árával.
A szintetikus spinellel általában nem találkozunk ebben a formájában, viszont előszeretettel árusítanak szintetikus spinel-eket akvamarinként, turmalinként, adott esetben smaragdként is. Azonosításuk „viszonylag” egyszerű, mert a gyakorlott drágaköves szem, a színük alapján is kiszúrhatja a szintetikus spineleket. Viszont a laikus számára ez nem könnyű.
A szintetikus kvarc gyakori és olcsón elérhető. Citrinnek vagy ametisztnek árusítják.
De az olyan népszerű köveknek is vannak szintetikus változatai mint a türkiz, a lápisz lazuli vagy az opál.
A szinte mindenki által ismert cirkónia (más néven kubikus cirkónia, és nem tévesztendő össze a természetes cirkonnal!) talán a legnépszerűbb szintetikus kő. Kispénzűek számára még mindig a legjelentősebb gyémánthelyettesítő. A Szovejtúnióban tökéletesítették azt a technológiát amellyel nagyipari mértékben állíthattak elő cirkóniát. Az 1980-as években, a termelés világszerte elérte az 50 millió (!) karátot.
Sajnos a szintetikus drágakövek ott vannak mindenhol. Gyakori, hogy az apró gyémántokat tartalmazó csomagokban (mert így árusítják őket) több a szintetikus mint a természetes gyémánt, és így szinte észrevétlenül „bekeverednek”. De nem csak a gyémánt esetében fordul elő, találkoztunk már valódinak mondott akvamarinnal, turmalinnal és smaragddal is. Legnagyobb bánatunkra már ékszerekbe foglalva. Nem szeretnék annak a vásárlónak a helyében lenni, aki néhány év múlva el szeretné adni, több ezer euróért vásárolt ékszerét, amiről kiderül, hogy nagyjából az arany ér benne valamennyit, persze közel sem annyit amennyit ő fizetett érte.
Nekünk a Renigemné viszonylag könnyű a dolgunk, hiszen még nyers állapotban szerezzük be a drágakövet, és így kezdünk hozzá a csiszoláshoz, amit megfelelően dokumentálunk is. Így sem minket, sem a vásárlóinkat nem érhet, utólag sem, meglepetés.