Misztikus dolognak tűnhet, hogy mi alapján lehet beárazni egy csiszolt drágakövet. Bár a dolog meglehetősen bonyolult, de egyáltalán nem titokzatos, ezért is osztom meg veletek, hogy mik azok az alapvető kritériumok, amik meghatározzák egy-egy drágakő árát.
Mi az a 4 C és miért fontos?
Ha valaha vásároltál már drágakövet, akkor biztosan találkoztál a 4 C kifejezéssel. A 4C-t az amerikai gemmológiai intézetben írták le először még a 1940-es és 1950-es években, hogy a gyémántot vásárló embereknek bemutassák a négy legfontosabb értékmérő szempontot, amelyek befolyásolják a gyémánt árát. Ám menet közben kiderült, hogy az anyag olyan jól sikerült, hogy néhány módosítással az összes többi drágakőre is alkalmazható. Nézzük is közelebbről.
Karát: A méret a lényeg
C=carat=karát
A drágakő súlyát karátokban fejezzük ki, ami nem azonos az arany karáttal(!). Egy karát 200 milligrammnak felel meg. Előfordul, hogy a drágakő méreteit gyakran milliméterben közlik, főleg az egy karát alatti köveknél van ez így.
Mivel a drágakövek fajsúlya különböző, ezért a karátsúly nem a standard mértékegysége a drágaköveknek. Ez azért van, mert a drágakövek sűrűségének változása azt is jelenti, hogy a különböző drágakövek, amelyek ugyanolyan karátsúlyúak, nagyon különböző méretűek lehetnek.
A nagy drágakövek esetében, ritkaságuk miatt, minél magasabb a karátsúlyuk, annál gyorsabban nő a kő karátonkénti ára, vagyis exponenciálisan növekszik. Érdekességképpen: 2015-ben a Cartier Sunrise rubinja (ez egy 25,59 caratos burmai kezeletlen rubin), 30 355 698 dollárért kelt el, a Sotheby’s aukcióján. Ez azt jelenti, hogy 1 186 233 dollár volt karátonként az ára (tehát három milliárd háromszászötvenöt millió ft/carat!).
Csiszolás: A dolgok formája
C=cut=csiszolás
A csiszolás nemcsak a drágakő formájára vonatkozik, hanem a csiszolás minőségére is. A kiváló minőségű drágaköveket fazettálják, vagyis sok kis lapocskát csiszolnak rá, ami fokozza a ragyogását. Előfordul még a cabochon csiszolás is, sima felületekkel, fazetták nélkül, ezt általában a rossz minőségű köveknél alkalmazzák.
A kiválóan csiszolt drágakő jó szimmetriával, pontos szögekkel rendelkezik, és nagyon fontosak a megfelelően polírozott felületek. A színes drágaköveket, főleg a keleti csiszolók, úgy csiszolják, hogy a lehető legmagasabb karátsúlyát tartsa meg a kő, ezzel viszont elveszíti a ragyogását (halszemes kő). Néhány drágakő színes zónákat mutathat, amelyet egy jó csiszoló gondosan kihasznál, így téve egyedivé és különlegessé a követ. Amíg a kiváló csiszolás kiemelheti a színeket, ragyogást és tüzet ad a kőnek, addig egy gyenge csiszolás elrontja, kioltja a drágakő színét, ragyogását, csökkenti az értékét is. A kiváló csiszolás mindig értéknövelő tényező! hiszen a drágakövet szépségéért szeretjük, szépségéért viseljük és vásároljuk.
Tisztaság: Az összetett tényező
C=clarity=tisztaság
A tisztaság a drágakő átlátszóságát, áttetszőségét jelenti. A régi iskola szerint, annál értékesebb egy drágakő minél nagyobb a tisztasága, minél átlátszóbb a kő, természetes zárványok ,törések, repedések nélkül. Ma már viszont, a sok szintetikus kristálytiszta drágakő miatt, egyre jobban felértékelődnek a zárványok, egyedi jellegzetességek, nyomok a drágakő belsejében. Ezért ma már a drágaköveket gyakran értékelik magasabbra érdekes és szokatlan zárványaik miatt.
Fontos, hogy a gyémánt tisztasági besorolása, és színes drágakövek tisztasági besorolása nem azonos szempontok alapján történik, nem szabad összekeverni a kettőt!
Szín: A szubjektív terület
C=color=szín
Bár a karátsúly, és a csiszolás egyértelműen és könnyebben meghatározható, a drágakő színének hatása az értékére nagyon szubjektív terület. Hogy hogyan érzékeljük a drágakő színét, az mindig attól függ, hogy a drágakő hogyan tükrözi vissza a fényt. A világ legnagyobb gemmológiai intézete a GIA, által kidolgozott skála, az árnyalatot, a telítettséget és a tónust is külön-külön értékeli, majd ezek alapján osztályozza a drágaköveket. Tudnunk kell, hogy a drágakövek két vagy három színárnyalatot is mutathatnak, néha egyszerre. A színt háromféle módon értékeljük és írjuk le: a színárnyalat (a domináns szín, amit látsz), a telítettség (a szín intenzitása) és a tónus (mennyire sötét vagy világos szín jelenik meg). Szubjektív a dolog, ugyanis két ember nem érzékel és lát egy színt sem ugyanúgy. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek mások lehetnek a szín preferenciái. Van aki a zöldet szereti, mások a pirosat, megint mások a kéket. Ezért színmeghatározásnál, elengedhetetlen a felkészültség, a gyakorlott szem, és az értékelőrendszer pontos ismerete, referencia anyagok használata.
Honnan jött, honnan származik? Ez sem mindegy.
És még egy fontos dolog. A színes drágakövek a világ több részén találhatóak. Az árukat részben befolyásolja, hogy hol kerültek ki a földből. Remek példa erre, a Paraíba turmalin, ami klasszikusan akkor a legértékesebb ha Brazíliából Paraíba tartomány bányáiból kerül a felszínre. Ha a turmalin Afrika területén látta meg a napvilágot, akkor már más az ára, nyilván kedvezőbb.
Nos ezért is fontos, a drágakövek pedigréje (származása), és ezért elengedhetetlen, hogy az eladásra kínált drágakövekhez cerifikációt kapj. Amiben ezek a paraméterek mind-mind megtalálhatóak. Ez az etikus drágakő kereskedelem alapja!
Látható tehát, hogy a drágakövek árának és értékének meghatározása bizony nagyon nem egyszerű feladat, jó szemet, és nagy gyakorlatot kíván. Egy dolog biztos, és ez a nevében is benne van, ha egy drágakő túl olcsó, akkor az nem drágakő.
Én remélem, hogy ezzel a kis összefoglalóval alapvető tudást szereztetek arról, hogy ezeket a tényezőket hogyan veszik figyelembe a drágakövek értékeléséhez és árainak megállapításához.