Olyan szépen hangzik ez a kifejezés etikus bányászat, viszont gyakran csak üres marketingfrázisként használják. Pedig nagyon is fontos, és egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy honnan is érkezik a drágakő.

De mi is a tartalma, mit is jelent valójában a tisztesség, a becsület, a drágakőiparban?

Amikor mi európai emberek az etikus bányászatról hallunk, már látjuk is a lelki szemeink előtt a jól kiépített bányajáratokat, a hiperszuper biztonsági berendezéseket, a védőfelszerelésben dolgozó bányászokat, akiknek a hónap elején (vagy egy-egy munkahét végén) megjelenik a bankszámláján a fizetésük.

Nos a helyzet, mint általában, nem ennyire egyszerű. Az etikus bányászat ugyanis nem a modern, multinacionális környezetet jelenti. Éppen ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy hagyjuk élni, és dolgozni a tradicionális technikával, családjaikkal, ásójukkal, vödreikkel, szivattyúikkal  néha a saját, néha a másoktól bérelt területeken bányászó, egyszerű embereket. Hagyjuk bányászni, és tőlük, vagy pedig általuk kibányászott nyersanyagot vásárolunk! Nekik ugyanis, ez a MUNKA, ez a bevétel, amiből családjaikat etetik, vagy gyermekeiket iskoláztatják. És ebből a bevételből, akárcsak az európai vállalkozók, tudják építeni, fejleszteni a kis vállalkozásukat, tehát végső soron ez az életük.

Akvamarin bányászok Mozambik

Amikor a kézműves bányászokról beszélünk, nőkről és férfiakról szólunk, akik a két kezük munkájával adnak kenyeret a családjuknak. A hollywoodi propagandának „köszönhetően” sok ember fejében az a téves kép él, hogy ezek a kézműves bányászok rabszolgasorban tartott, kizsákmányolt emberek. Ezt azonnal meg kell cáfolnom. Ők mindannyian magánvállalkozók, a saját maguk urai. Amit kibányásznak, azt ők maguk, vagy családtagjaik értékesítik, néha közvetlenül a vásárlónak, máskor a szintén a faluban közöttük élő kereskedőnek, aki felvásárlóként vesz részt ebben a folyamatban.

Mennyi az annyi?

Néha megkérdezik tőlem, hogy mennyit keresnek ezek az emberek? Azt tudom mondani, hogy az árak (mint mindenhol) a kereslet-kínálat szerint változnak, de mivel vállalkozókról van szó, így ők a saját áraikat úgy határozzák meg, ahogy számukra a legkedvezőbb. Tehát szó sincs kizsákmányolásról.

Turmalin bányászok Mozambikban, ők már fejleszteni is tudtak

Hogy nehéz e az életük ezeknek az embereknek? Igen. Éppen annyira, mint a világon minden, a két keze munkájából élő embernek. De ez az életük, ők ehhez értenek, ezt szeretik csinálni, és ha hagyják őket, ezt is akarják csinálni. Mi drágakőcsiszolók, és a nyersanyagkereskedők az ő partnereik vagyunk. Partnereik abban, hogy dolgozhassanak, élhessenek, és fontosnak érezhessék magukat.

Egy valamit ne felejtsünk el. Ezeknek az egyszerű bányászoknak nincsenek dollár millióik, amivel megvásárolhatják Hollywoodot és a sztárokat. Az ő hangjuk mi vagyunk, a vásárlóik. Ők csak dolgozni, és élni szeretnének. Hollywood hazugságairól már írtam korábban.

Sokszor előfordul, hogy a bányászokkal közvetlenül találkozó kereskedők, már előre lekötnek egy-egy tételt, így segítve át a nehezebb (pl Covid) időszakokon őket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár több hónapra előre is kifizetik őket, és a kereskedők, csak a tényleges bányászat után jutnak hozzá az ásványokhoz.

Sokszor segítünk egy-egy családot, amikor nehezebb helyzetbe jutnak, betegség, vagy egyéb okok miatt. Mi magunk is gyakran vásárolunk meg már előre, több csomagot is, anélkül, hogy arra konkrét megrendelőnk lenne. De úgy tartjuk, hogy az ásvány nálunk jó helyen van, majd megcsiszoljuk és elkel. A pénz viszont a bányászoknál van jó helyen, hiszen így tudják biztosítani, hogy folyamatosan legyen elegendő mennyiségű nyersanyag. Így lesz teljes a körforgás.

Etikus drágakőbányászat=élni és dolgozni hagyni saját területeiken, ezeket az embereket.

A szöveg és a fotók szerzői jogi védelem alatt állnak, felhasználásuk csak a szerzők engedélyével lehetséges.

Fotók: saját és joehenleyrough.com engedélyével